Lifelong learning

Túl vagyunk a választáson, és önmagamhoz képest kicsit túltoltam a politizálást, valamint a politikai hírek és események követését, de ez így volt jó. Most azonban vissza kell térnem a rendes és megszokott kerékvágásba, mert hetek óta nem olvastam, nem tanultam, nem fotóztam, és még nem álltam neki a festésnek sem.

Született, élethosszig tartó tanulás iránt elkötelezett vagyok, és az egyik legnagyobb szenvedélyem a nyelvtanulás. Vagyis… tanulásnak annyira nem nevezném, inkább szívom magamba a tudást, mint a gyerekek. Tizen- és huszonévesen megtanultam 3-4 nyelvet különböző szinteken, ebből kettőt szinte el is felejtettem mára, és volt 20-25 év az életemben, amikor teljesen kimaradt a nyelvtanulás különböző okok miatt.

Most, néhány éve újra tudok tanulni, és nagyon élvezem. Egyrészt imádom azt a folyamatot, ahogy egyre jobban képes vagyok kifejezni magam egy idegen nyelven, másrészt tudom, hogy nagyon fontos az agynak a folyamatos tanulás. Azt is élvezem, amikor már komolyabb könyveket is képes vagyok olvasni. Most éppen az Anna Kareninát olvasom magyarul, angolul és olaszul. De megvan spanyolul is, és angolul két fordításban is. 

Általában több könyvet olvasok párhuzamosan, mert ha ráunok az egyikre, 1-2 napra félreteszem, és mást olvasok. Van még egy kedvenc könyv, amit imádok, és több nyelven is beszereztem. Magyarul Szeress Mexikóban a könyv címe, az eredeti címe pedig: Como agua para chocolate.

Laura Esquivel könyve Mexikóban játszódik, és egy fiatal lány, Tita történetét meséli el, aki egy szigorú családi hagyomány miatt nem élheti a saját életét úgy, ahogy szeretné. Beleszeret Pedróba, és különleges módon, a főzésen keresztül fejezi ki érzelmeit. Az általa készített ételek nemcsak finomak, hanem hatással vannak azokra is, akik megkóstolják őket. Szóval ez egy varázslatos történet, mágikus elemekkel, amelyből film is készült 1992-ben. Sokszor megnéztem azóta, és mostanában tudtam  meg, hogy sorozat is készült a könyvből, amit még én sem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mert a filmet és a könyvet is imádom. Elolvastam magyarul, angolul és spanyolul is. Sőt, megvettem franciául is. Ez az új szenvedélyem, bár csak néhány hete kezdtem el tanulni, de elég gyorsan megy, mivel beszélek spanyolul és olaszul is, és ez nagyon megkönnyíti a tanulást.

Egyébként annyi könyvem van, hogy ha 90 évig élek is, lesz olvasnivalóm. Ennek ellenére néhány hete megvettem a Monte Cristo grófját és a Moby Dicket angolul, és tervezem a Háború és békét is. Nem tudom, miért, de odavagyok a többszáz oldalas könyvekért. És odavagyok a szép könyvekért.

Néhány hónapja megtanultam sakkozni is, hogy tudjak játszani a középső unokámmal. Hát, mit mondjak, a sakk is egy élethosszig tartó tanulás. Online játszom napi 1 órát, hogy beérjem az unokámat, és viszonylag gyorsan fejlődjek.

A reggeli rutinom után mindig podcastot hallgatok, vagy megnézek 1-2 YouTube-videót. Szeretek így élni, szeretek tanulni, és azt hiszem, az agyam nagyon hálás ezért. Az én korosztályom még azt tanulta az iskolában, hogy az agy működése a felnőttkort elérve már csökken, és folyamatosan egyre kevesebb agysejtünk van. Ma már odáig fejlődött a tudomány, hogy felfedezte a neuroplaszticitást, ami azt jelenti, hogy az agy képes alkalmazkodni, változni és új kapcsolatokat létrehozni.

Ha agyunk folyamatosan új ingereket kap, ha időről időre változtatunk szokásainkon, ha kíváncsiak vagyunk új dolgokra, ismeretekre, ízekre, és nyitottak vagyunk a változásra, az agy fiatal marad, még idős korban is. Az agy szereti továbbá a minőségi alvást, a jó levegőt és az egészséges ételeket is. 

És még valamit szeret nagyon, amit én viszont nagyon nem: a testmozgást és a sportot. Ez nem az én világom, de most ezen is változtatni szeretnék. 

Nagy és rutinos újrakezdő vagyok ezen a téren.