Ételeim és a dobogós desszert

 2009. augusztus 30. - Sofia írta. 

"Egy kedves olvasóm kérte, hogy írjak arról is, milyen ételeket szeretek, eszem-e húst, főzök-e rendszeresen.

Igen, eszem húst — úgy kétszer egy évben. Régen sokat ettem, de soha nem voltam képes akarattal életmódot változtatni. Mindig azt ettem, amit megkívántam, aminek az volt a nagy előnye, hogy sok mindent megfigyelhettem magamon. Lehet tudatosan is változtatni, de én túlságosan intuitívan éltem ehhez.

Amikor mély depresszióban voltam, vagy nem ettem, vagy nehéz „energiájú” ételeket kívántam: húst, sült krumplit és hasonlókat. Amikor jól voltam, megőrültem a gyümölcsökért és a zöldségekért. Nem voltak — és most sincsenek — elveim. Így tehát nem vagyok vegetáriánus, inkább csak növényevő, mert azt szeretem, az esik jól.

Karácsonykor viszont eszem töltött káposztát, és ha vendégségben hússal kínálnak, minden gond nélkül megeszem. Nagyon szeretem a gyümölcsöket, délelőtt szinte csak azt eszem. Nagy kedvencem a párolt zöldség szezámos vagy hajdinafasírttal, és imádom az olasz tésztákat — de csakis jó minőségű tésztából. Az a „halálom”, amikor egy olasz étel magyarosan van elkészítve.

Amiből nálam kilószámra fogy: fokhagyma, paradicsom, chili, bazsalikom, mozzarella, barnarizs, zabpehely, citrom, zöldségek, gyümölcsök, olívaolaj, tonhal, télen pedig lencse, bab és köles.

Nem szeretek órákig pepecselni a konyhában, az egyszerű, tápláló és könnyen elkészíthető ételeket szeretem. Cukor helyett mézet vagy juharszirupot használok. Konyhasót soha nem vennék, tengeri sót és himalájai sót használok — abból sem sokat.

Kenyeret alig eszem; ha mégis, akkor barna, magos kenyeret, vagy újabban sütök olaszos bagettet. Az édességet ritkán kívánom, de van egy-két kedvencem. Főleg azokat szeretem, amikből lehet egy-két adagot is készíteni.

Ilyen a Nigella-féle nagy kedvencem is, amit nyáron sokszor készítek. Fagyasztott málnát 4 teáskanál cukorral összeturmixolok, majd egy átlátszó üvegpohárba rétegezem natúr joghurttal és morzsásra tört zabpelyhes keksszel. Isteni az íze, gyors, és kis adagban is elkészíthető.

Néha kipróbálok ezt-azt, ha vendégeim vannak. Mostanában sütöttem cobblert is, de nem vagyok tőle elájulva — ami nem hátrány, ugye.

Télen szeretek teázni, sokfélét iszom: gyógyteákat, gyümölcsteát, vörös teát, lapachót, matét, és minden tavasszal csinálok egy csalánteakúrát.

Nem szedek semmilyen vitamint vagy táplálékkiegészítőt, és a gyógyszerektől is idegenkedem, úgyhogy amíg csak lehet, messze ívben kerülöm őket.

Ami furcsa, hogy régebben nagyon szerettem a jó minőségű vörösborokat, barátnőimmel gyakran rendeztünk borozgatós vacsorákat, de ma már az alkoholt sem bírom meginni.

Még egy kortyot sem — pedig egyáltalán nem vagyok ellene, és mégsem. Ami viszont még nem „hullott le” rólam, az a dohányzás, de majd eljön ennek is az ideje. Mindenesetre képtelen vagyok megerőszakolni magam bármivel is, legyen az bármilyen egészséges.

Az egész-ség a természetes állapotunk, és mélyen összefügg a tudattal. A betegség éppúgy lehet ok, mint okozat. A lényeg az, hogy figyeljünk magunkra és a szokásainkra: ne csak a testünket tápláljuk, hanem a lelkünket is.

Fontos észrevenni, hogy nem mindig a testünk jelzéseire hallgatunk, hanem az elménkkel eszünk — habzsolunk, oda sem figyelve az ételre, a rágásra. Különböző ízektől (ízfokozóktól) éppúgy függővé válhatunk, mint bármilyen drogtól.

Sőt, az egészséges életmódtól és a bioételektől is függnek már jó néhányan — és attól is, hogy másokat meggyőzzenek erről. Pedig ez csak akkor lehetséges, ha a másikban már ott van a vágy a változtatásra. Akkor pedig elég egy kis inspiráció is, innen-onnan.

Az egészségtelen élet is nagy tanító, úgyhogy nem kell annyit szapulni. Éppúgy joga van hozzá az embernek, mint az egészséges életmódhoz.

Elárulom, hogy a dohányzás még mindig nem hullott le rólam. A húst több mint 10 éve teljesen elhagytam, bagettet sem sütök már, és vadkovászos kenyeret eszem többnyire."

 A többi kábé stimmel.