2015. június 2. - A Facebookon megjelent írásom
Kedves verskedvelő barátaim!
Egész nap azon gondolkodtam, megírjam-e ezt a kis történetet, ami először sok vidám percet okozott nekem, de azért jócskán van szépséghibája. Tegnap a Facebookon szembejött velem a saját versem, és amikor megláttam, ki van szerzőként feltüntetve, az érzés leírhatatlan volt.
Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem…
Amikor sokadik olvasásra elhittem, amit látok, először óriási büszkeség töltött el. Hamvast és a versemet egy lapon említeni… ez több mint bók. Ez megtiszteltetés. Nagyon szeretem a könyveit. Zseniális író és ember, de csalódást kell okoznom sokaknak, mert ehhez a vershez semmi köze.
A Kilátó című oldalon sikerült helyreigazítást elérni, azonban egy kedves barátnőm tovább kutatott. Beütötte a keresőbe Hamvas nevét a vers címével, és nem hittünk a szemünknek! Már rengeteg helyen megjelent, különböző oldalakon, blogokon; a YouTube-on videó is található a versről, zenei aláfestéssel. Királyhelmecen, idén februárban, egy szavalóversenyen a II. helyezett az én versemet szavalta. Természetesen Hamvas Béla versként. És imádják az emberek! Van olyan Facebook-oldal, ahol 1100 ember osztotta meg, a kommenteket pedig nem is említem; érdemes elolvasni őket.
Őszintén melengették a szívemet, de igazából nem tudom, a versnek szól-e, vagy Hamvasnak. Egyébként az, hogy az ő nevével fut a versem, még nem is bántana, bár félrevezeti az embereket. De valami bánt. Szinte fizikai fájdalmat okoz, hogy a vers hibásan kering a világhálón. Több hiba is van benne (ezért úgy tűnik, emlékezetből írta le az, aki elindította a siker útján a verset), és az 5. sora elég hülyén van átköltve. Ez az, amit nem tudok elviselni. Lehet, hogy már örökké Hamvas-vers marad, de legalább jól írnák le!
Ezért döntöttem úgy, hogy elmesélem nektek a sztorit. Ha valaha találkoztok egy Hamvas-verssel, tudni fogjátok, hogy azt nem ő írta. Ugyanis Hamvas nem is írt verseket.
És van még egy üzenete a történetnek. Ez a versem – egyébként 2006-ban született – bár megjelent a rég bezárt blogomon is 2010-ben, már hosszú évek óta fiókban van. Ennek ellenére eljutott azokhoz, akikhez el kellett jutnia. És ha Hamvas neve kell ahhoz, hogy az emberek befogadják, hát legyen az övé. De hogy oldjam meg, hogy ne hibásan terjedjen tovább?
Hát, ez a vers története. Ma már az én nevemen is fut, de a Hamvas-verzióval talán még többet találkozhattok. Van olyan youtube csatorna, ami több mint 2 milliós nézettséget ért el, hamis szerzőmegjelöléssel. Ha szembejön velem a vers a Facebookon, azonnali hatállyal tovább pörgetek, mert ha meglátom azt a sort, hogy: „láttam az óceánt gyermekként ragyogni”, akkor még most is rosszullét kerülget. Az én óceánom gyémántként ragyog. És a folyó nem kanyargós, hanem kanyargó. Azért viszont végtelen hálát érzek, hogy Isten megoldotta, hogy sokkal több emberhez jusson el és okozzon örömöt ez a vers. A dicsőséget nem sajnálom Hamvastól. Amúgy sem akartam soha költő lenni, csak így hozta a sors.
És most az eredeti vers sok szeretettel:
2 megjegyzés:
Én a te neveddel szeretném olvasni a Hamvasnak vélt versedet, bár megtiszteltetésként is lehet felfogni.
Ez a te dolgod, az én véleményem más. A félrevezetés nem jó, kínlódom is a mostani politikával és kampánnyal. És a kínlódom helyett sokkal több negatív szó jöhetne ide még, egészen le a mélységig hatoló szavakig. Erről, ahogy láttam, neked nem kell többet írnom.
Szép a vers, látlak benne téged, és le kell írnom, hogy magam is.
A "szép" szó helyett ide is árnyaltabb jelzőket kellene még hoznom. Vannak a Hálanaplómban olyanok is, hogy aznap hálás voltam egy jelzőért. Most hirtelen a "fáradt arany" jut eszembe. Más másért hálás, én ilyenekért is. Ezért kevés nekem annyi, hogy: szép.
Hibásan idézni valamit, szinte bűn.
Fáradt arany...ez szép. Nem tudatos volt a hiba és szerintem jóhiszemű volt az illető, aki kitette. Sosem haragudtam, csak nem szeretm olvasni a hibás sort.
Megjegyzés küldése