Ez egy évekkel ezelőtti írásom az absztrakt festésről
"Az absztrakt festés olyan, mint az élet. Nem tervezheted meg a képet, ahogy az életet sem. Követned kell az intuíciódat, a szívedet, élvezned kell az alkotás folyamatát. Ha nem tetszik, átfestheted, de tovább kell menned bátran és bizalommal. Átfestheted újra és újra, ahogy az életedet is kifestheted, akár egy festményt. Sokat kell takarítani is, többet belül, mint kívül. De a kép éppúgy tükör, ahogy az élet is az. Milyen színeket használsz, és megéled-e az élet valamennyi színét? Ha eredményt akarsz, semmi sem sikerül. Nem szabad akarni. És nem akarni sem szabad akarni. Teljes lényeddel át kell adnod magad az életnek, a festménynek, a folyamatnak, a szeretetnek, Istennek. És akkor egyszer csak megszületik a káoszból a harmónia. Az élet szól, hogy fess, a festmény szól, ha készen van. Nem kell mást tenni, mint lenni és játszani: figyelni, látni, hallani, és hálát adni."
.JPG)
1 megjegyzés:
Óh, ez a párhuzam az élet és a festmény között!
Minden mondatra figyeltem, de :
"Nem szabad akarni. És nem akarni sem szabad akarni."
"És akkor egyszer csak megszületik a káoszból a harmónia."
Célom, mindenben a harmónia keresése, a belső egyensúlyé, de szeretem a kontrasztot is látni. Ez is én vagyok!
Újra olvastam az írásodat, és még többet kellene tőled idéznem, de most már marad csak a fenti kettő.
Az utolsó három festmény tetszik a legjobban, hogy még erről is írjak. Ha ezek a legkésőbb készültek, akkor nem véletlenül tetszenek nekem. Számomra elsősorban a színek harmóniája és a kevesebb kontúr nélküliség a vonzó.
Ez a vélemény persze saját, és úgy vagyok ezzel, mint a verselemzésekkel. Annyiféleképpen lehet " érteni" őket.
A versekben lévő otthon levés nekem a hazai pálya, a festmények még mindig inkább az idegen terület kategóriájába tartoznak.:)
Megjegyzés küldése