Nem politizálok. Vagy mégis?

Sok-sok évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy egy művész nem politizálhat. Hogy felül kell emelkednie a kétpólusú, korlátolt gondolkodáson, és mindenkinek kell alkotnia, megfelelnie. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, de akkor még én is – bár liberálisként – a kétpólusú gondolkodás rabságában éltem.

Ma már tudom, hogy a liberális nem az illiberális ellentéte, hanem a szellemi és jellemfejlődés egy törvényszerű fejlődési szintje. Ez a szint most nagyot ugrott. Egyre több olyan ember van – főleg a fiatalok –, akik látják a jobb és a bal gondolkodást megfojtó korlátoltságát.

Oldalakhoz csapódni és ahhoz ragaszkodni csak elválaszt a többi embertől, folyamatos harcot szül a hamis identitásunk védelméért. Mégis… a fejlődés része a poláris elme és valóság megismerése, megélése.

Egy olyan ember, aki azt mondja, hogy nincs jobb és nincs bal, már egy jóval magasabb szellemi és tudatossági szinten gondolkodik – de legalábbis rálépett az ide vezető útra –, ezért a legtöbb ember nem érti őt. De érezhetik őt, hisz ez a tudás bennünk van. Vágyunk a szabadságra, és az ehhez vezető út, a felismerések és a tudás DNS-szinten az emberbe vannak kódolva.

Egy olyan ember, aki már önreflektív, aki képes kimondani, hogy tévedett, aki fejlődni akar – az ilyen ember tanít, inspirál és tükör azok számára, akiknek van bátorságuk belenézni. De a másik ember is tükör. Aki hatalmat gyakorol feletted, aki azt mondja, hogy félj – de ne félj, mert ő majd megvéd –, aki manipulál, aki képtelen bármiért felelősséget vállalni, aki nem látja és hallja önmagát, aki nem tud bocsánatot kérni – ő is tükör. 

Minden az. Minden önmagadról tanít.

Nincs bal és nincs jobb. Nincs jó és nincs rossz. Ha egy művész – vagy akárki más – a csendet választja, éppúgy rendben van, mintha forradalmi vágy hajtja, hogy mindenki más olyan szabad legyen, mint ő.

Bennem most mindkettő jelen van, de jobban bírom a forradalmárokat.

És íme, a véleményem a jelenlegi helyzetről, Krasznahorkai előtt tisztelegve:

Gondolataim 1 mondatban

Azon gondolkodom, hogy azok, akik rettegnek a háborútól, hogyan fogják feldolgozni azt, hogy Tisza-kormány van, és mégsem jön a háború, és a fiainkat sem viszik Ukrajnába; arról nem is beszélve, hogy közülük az értelmesebbek – mind a 48 – rádöbbennek, hogy kegyetlenül meg lettek vezetve egy olyan Létező által, akiért digitális trollokká váltak, kitörölhetetlenül és maradandóan hülyét csináltak magukból a világhálón, aki miatt nem beszélnek a fél családdal, akiért gondolkodás nélkül a tűzbe vagy a sztyeppékre mennének, nem mintha erősségük lenne a gondolkodás, és aminek hiányában az ezen képességgel bőségesen megáldott ellenfél olyan könnyedén győzte le őket, mint a 2024-es tavaszi szél a fotelekben punnyadó közönyt, és a beletörődés pörköltszagú melankóliáját, előidézve azt a különös és misztikus állapotot, melyben az ország egyik fele, bölcs, erős és karizmatikus vezetőjük hathatós és emberfeletti segítségével kilépett a Mátrixból, míg a másik fél egy alacsonyabb rendű nemgondolkodás és a Létező által létrehozott, félelemmel, manipulációval és helyesírási hibákkal teli valóságban ragadt; és bár egy térben és időben léteznek, egymást nem értik, és azt sem értik, hogy miért nem értik egymást, amikor ugyanazon gyönyörűséges anyanyelven kommunikálnak, de azt pontosan, megingathatatlan bizonyossággal tudják, hogy a másik fél az agymosott.

Lehet, hogy ez az utolsó politikai tárgyú bejegyzés ezen a blogon. 

De lehet, hogy nem:)