A hétvégén olvasgattam Dan Buettner A hosszú élet ízei – 100 recept, hogy 100 évig élj című könyvét. Ő volt az, aki ismertté tette a Kék Zónák elnevezést. Ezek azok a földrajzi területek, amelyek híressé váltak arról, hogy az emberek itt nagy arányban érik el a 100 éves kort. A legismertebb Kék Zónák: Okinawa (Japán), Szardínia (Olaszország), Ikaria (Görögország), a Nicoya-félsziget (Costa Rica) és Loma Linda (Kalifornia, USA). Ebben a könyvben autentikus receptek találhatóak, melyeket az 5 helyről gyűjtött össze. És persze sok más, érdekes információ.
A Netflixen van egy nagyon jó dokumentumfilm, amelyben Dan Buettner végiglátogatja ezeket a zónákat, és négy részen keresztül azt vizsgálja, hogy milyen életmódbeli tényezők járulhatnak hozzá a hosszú és egészséges élethez.
Hogy mi a titkuk ezeknek a bájos, idős embereknek?
Most csak nagyon röviden összefoglalva: az ezekben a zónákban élők közös jellemzője a 90–100%-ban növényi alapú táplálkozás, a természetes mozgás és aktív életmód, valamint az erős családi és közösségi kapcsolatok.
Na, nem mintha 100 évig szeretnék élni, de ahhoz ragaszkodom, hogy amíg élek, minőségi életet éljek. Több videót is megnéztem a Kék Zónákról, és határozottan jót tettek a bűntudatomnak, mivel én is a természetes mozgást tartom nagyon fontosnak. De a bibi az, hogy én nem kertészkedem, és úgy általában kevés természetes mozgást végzek. Ma már egyre több orvos és szakember mondja, hogy a táplálkozás még a mozgásnál is fontosabb. És abban jó vagyok!
Divatos tudomány lett manapság a longevity, vagyis a hosszú élet tudománya. De engem nem az élet hossza érdekel, hanem az egészség komplexitása.
Az EGÉSZség azt jelenti: teljesség. Amikor mentális és fizikai szinten is egészségesek vagyunk. Nos, nálam ez utóbbi jelentős fejlesztésre szorul, de most legalább erős késztetést érzek arra, hogy megvalósítsam. Hogy elérjem a komplex egészség állapotát. Ami azt jelenti, hogy a fizikai jóllét és egészség minden aspektusát, vagyis az állóképességet, az erőt, a rugalmasságot és a gyorsaságot fejlesszem. Ez egy csodálatos kihívás, ami eléggé inspirál ahhoz, hogy végre ne hagyjam abba a mozgást, és arra is, hogy a fegyelmet – amiben sosem voltam jó – és a kitartást – abban sem – fejlesszem. De erről majd legközelebb.
Most arról akartam írni, hogy elhatároztam: a jobb recepteket a könyvből én is megfőzöm. A vegán cassolával kezdtem, ami isteni finom lett. Nekem nagyon hasonlít a franciák lecsójához, a ratatouille-hoz, de ez a szardíniai étel sütőben készül. Én kicsit kisebbre vágtam a zöldségeket, és minden fűszernövényből frisset használtam, ugyanis a kis teraszomon már nemcsak bazsalikom és rozmaring van, hanem kakukkfű és oregánó is.
Vadkovászos rozscipóból készült pirítóssal ettem. De többet, mint kellett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése