Írok, hogy emlékezzek, hogy hálát adjak, és hogy megosszam, ami igazán számít.

szerda, május 27, 2026

Álomhozó - Verseim


 

4 megjegyzés:

Éva írta...

Többször elolvastam a versed, mert elöször csak olvasok, utana mar erzem is. A megerteshez hosszabb az ut, de nem is indulok el mindig rajta. Nekem legtöbbször eleg, ha erzem vagy hat ram.
Most eppen az " Esöcsepp az orrom hegyen" soron filozofalgatok. Csak egy kicsit. Benne van az esö elmenye, de el is akarom tavolitani.
Persze, hogy ebbe nem kell ennyire belemenni, de ha mar ez eszembe jutott, akkor nem eresztem...:)

Lívia írta...

Szerintem pont jól csinálod. Ha érzed és hat rád, az jó. De ahány ember akarja megérteni, annyiféle értelmezés születik. Mond az valamit a versről?

Éva írta...

Mivel magyar szakos tanar voltam, es nyudijban is annak tartom magam, ertelmeznem kellett a verseket. Erröl is szolt egy ora, ez volt a munkam. Szivem szerint csak erezni akartam öket, ezert is szeretem inkabb a "hangulat- verseket".
Ertelmezes valoban sok van, es mar blogos berkekben is volt ebböl problemam. Ami persze nem problema, csak maskepp gondolkodas egy versröl. A masik felnek is ugy kellett volna gondolkodnia, hogy en csak egyszerüen maskepp ertelmezem, mint ö.
Nem sikerült!

Lívia írta...

Ennél a versnél a lényeg az utolsó négy sor:)

Ami megmarad - Hálanapló